Melissa élete

Prológus

Új város, új élet, minden új… a barátokat lecserélem, a tetteimet elfelejtem. Igen ezt akartam. Viszont nem így lett. Eddig New Yorkban éltem a családommal jól ment az iskola, nem álltam semmiből sem bukásra és a barátaimmal is jól megvoltam. De egyik nap egy új lány jött az osztályba. Tárt karokkal fogadtuk és nem közösítettük ki. Ám ő mindenkit hátba szúrt. Még engem is… Mindenkit egymás ellen fordított hazugságokat talált ki mindenkiről és azokat terjesztette. Aki nem akart a csicskása lenni azt mind elsöpörte. Én soha sem hódoltam be neki így én kaptam a legrosszabbakat, amiket csak el tudott képzelni. Akik közel álltak hozzám azokat elvesztettem. A barátaim, a családtagjaim, sőt még a tanáraim véleménye is megváltozott rólam… Egy idő után betelt a pohár és az osztály előtt leüvöltöttem a fejét és megtéptem. Persze utána még engem állítottak be rossznak. Alig vártam, hogy vége legyen a tanévnek és új suliba menjek. Ezek mind nyolcadikban történtek most pedig arra készülök, hogy új helyre költözzek a családommal. Nem bírtam már ezt az iskolát és a várost is megutáltam, ezért egy távoli sulit választottam. Annyira távolit, hogy nem is ebben az országban van. Buenos Airesbe fogunk menni. Mivel apám angol anyukám pedig spanyol nem okoz gondot a nyelvváltás. Anyával gyakran beszéltem spanyolul és már kis koromban is tanított. Most a bőröndömet pakolom össze. Még a ruhatáram is mutatja mennyit változtam a problémáim súlyosságával együtt. Mielőtt az iskolába jött az a lány (na, jó nevezzük nevén a gondot: Jessica) mindig színes és vidám ruhákat hordtam. Az érkezése után pedig egyre sötétebb színben jelentem meg mindenhol. Minden ruhám és cuccom elrakva. Azért még átnézek pár helyet a házban nem-e hagyok itt valamit. Hát jól tettem a konyha kövén, ahol régen a pult állt találtam egy fényképet. Én vagyok rajta a barátnőimmel. Hupsz már nem is azok. Nincs szívem széttépni, ezért elrakom a kistáskámba. Visszarohanok a szobámba, kimegyek a bőröndökkel és táskákkal a ház elé, bepakolok a taxiba és a család többi tagjával indulok a reptérre. Ott minden csomagot a futószalagra helyezünk és felszállunk a gépre. Persze nem hagyom egyik tesómnak se, hogy ablak mellé kerüljön, még előtte befurakodok.  Az ablakból kitekintve felszállás közben az új iskolán gondolkodom. Most kezdődik csak igazán az én történetem.